Ismerd meg Victor Ciobotaru-t!

Victor egy 32 éves LMBTQ-jogi aktivista, aki lelkipásztori teológiából és szociológiából alapszakos diplomát, társadalmi nemek és kisebbségpolitika szakon pedig mesterszakos diplomát szerzett.
Teológiai tanulmányokat folytattott, mert úgy vélte, az egyház révén bekapcsolódhat olyan tevékenységekbe, amiknek társadalmi hatásai vannak. Az volt az álma, hogy lelkész lehessen, mert a lelkészekről úgy gondolta társadalmi változást tudnak elérni, akik hozzájárulnak a közösség problémáinak megoldásához, legyen az gazdasági, társadalmi vagy akár pszichológiai jellegű. De megértette, hogy soha nem lehet önmaga meleg emberként, ha ezt az utat választja. Nem tudta elviselni azt a gondolatot, hogy becsapja magát és a közösségét.
Egy 2018-as népszavazási kampány során bújt elő, amelyet az LMBTQ-jogok korlátozása érdekében szerveztek. Felbosszantotta a gyűlöletbeszéd, amit a kampány során látott – egy olyan kampány, melyeket negatív sztereotípiák és hamis vallási érvek jellemeztek.
A vallási fundamentalizmusnak számos formája van, gyakran nem csak homofób, hanem nőgyűlölő és rasszista is.

A megvilágosodás pillanata

Egy, a Sodoma és Gomorra bibliai következményeiről folytatott vita során egy nagyon tiszteletreméltó és tapasztalt lelkész nyersen kijelentette: „Nincs értelme vitatkozni a homoszexuálisokról. Ők csak vadállatok, akik brutálisan megölik egymást.” Victor abban a pillanatban érezte, hogy ez a vélemény, amelynek semmi köze sincs a keresztény gondolkodásmódhoz, alapjaiban igazságtalan. Úgy érezte, hogy egyszerre két szörny ellen kell harcolnia: a homofóbia és a vallási fundamentalizmus ellen.

Az első győzelem

A legjobban akkor örül, amikor nagyon vallásos és szigorú családokban felnőtt emberek kapcsolatba lépnek vele, és elmondják, hogy neki köszönhetően rájöttek arra, hogy egyszerre lehet valaki meleg és olyan keresztény, aki tudja hogy nincs konfliktus a vallási hovatartozás és szexuális irányultság között. Ezek az emberek végre kibékültek magukkal.

Bukkanók az úton

Victor sajnálja, hogy nem tudott nyilvános párbeszédet kezdeményezni az egyházzal a 2018. évi népszavazási kampány során – amelyet az LMBTQ-jogok korlátozása céljából szerveztek meg – ahol az előbújása miatt kiközösítették őt. Tudta, hogy az egyháznak nem érdeke a témáról nyilvános vitát folytatni, de remélte, hogy legalább arról meg tudja győzni az egyházat, hogy humánusabb üzenetet közvetítsenek a homoszexualitásról. Azt mondja, még nem adta fel az ötletét, és továbbra is próbálkozik megszólítani az egyházat.

Hogyan maradt elkötelezett?

Általában nem érzi magát a stresszesnek, mert már elég jól megismerte azokat az embereket, akikkel rendszeresen vitázik, és tudja pontosan, hogy milyen érvekkel fognak előhozakodni. Megértette, hogy nem érdemes ott párbeszédet folytatni, ahol úgy érzi, hogy nincs nyitottság az érvek, ötletek kölcsönös cseréjére, ilyenkor nem érzi annak szükségességét, hogy közbelépjen. Volt már rá példa, hogy találkozott néhány kemény ellenzőjével a való világban, és viselkedésük miatt nyugtalannak és veszélyeztetettnek érezte magát.

A szélsőségesség magyarázata egy 5 évesnek

Victor egy közismert mondással érvelne, ami egyben egy bibliai hivatkozás is (Lukács evangéliuma 6.31) “Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy akarjátok, hogy veletek is bánjanak.”

A szélsőségesség magyarázata a család és a barátok számára

Az elmúlt éveit annak szentelte, hogy elmagyarázza minél több embernek, hogy a vallási fundamentalizmus a szélsőségesség egyik formája. Véleménye szerint a vallási érvek nem használhatóak fel korlátok felállítására, sem a közszférában, sem az emberek magánéletében. Ebben a tekintetben hivatkozik Frank Schafferre, egy amerikai íróra, aki széles körben dokumentálta a vallás beavatkozását a modern társadalmakba.

Néhány gondolat a bizonytalan aktivisták számára

Az embernek hűnek kell lennie magához és a saját értékeihez is. Mindegy, hogy mi mellett, milyen célért áll ki, mindig hitelesnek kell lennie, mivel ez mindenki legértékesebb és a legészrevehetőbb eszköze.

Megfelelő válaszok kellemetlen helyzetekben

Victor állítása szerint kifejlesztett egy „szélsőség radart” magában, mely segítségével előre láthatja, mikor szembesül egy meggyőződött szélsőségessel. Ezekben az esetekben nem ragaszkodik a viták vagy véleményütközések lefolytatásához, mert tudja, hogy ilyenkor szinte lehetetlen civil módon vitázni.

Tedd próbára a benned rejlő aktivistát!

Időnként a legjobb hozzáállás az “élni és élni hagyni” – mondja Victor. Ez egy olyan aranyszabály, amely minden embernek követnie kellene. Victor mindig próbára teszi azokat az embereket, akik polgári kötelességként gondolnak a vallásra. Ilyenkor azt kéri tőlük, hogy bizonyítsák azt, hogy a vallás és a lelkiség által valóban jobb személyekké váltak-e. Ha nem, akkor célt tévesztettek.