Ismerd meg Szénási Szilviát!

Szilvia roma zenész családban született, így a magyar cigányzene mindig fontos volt neki. Egészen óvodás kora óta csellózott és zenei tagozatos középiskolába járt. A zene iránti szeretete tette azzá aki és jelentős része maradt az életének annak ellenére, hogy más pályát választott.
Szilvia szociális munkásnak tanult az ELTE-n, ami Magyarország egyik legnagyobb egyeteme, és több mint tíz évig különböző szociális intézményekben dolgozott. Munkáját 2013-ban kezdte önkéntesként az Uccu Roma Informális Oktatási Alapítványnál. 2016 óta igazgatóként vezeti az Alapítványt. Az Uccu célja, hogy párbeszédet kezdeményezzen roma és nem roma fiatalok között a romákkal szembeni előítéletek leküzdéséért. Az alap koncepció az, hogy a fiatalok elsőkézből tájékozódjanak a roma közösségről, egyenesen saját roma társaiktól. A megközelítés személyes élményekre és az önkéntesek személyiségére épül. Nyíltan beszélnek mindenféléről, megvitatják és cáfolják az előítéleteket, személyes kötődések és élmények kialakításával. Ugyanakkor a roma önkéntesekre is közvetlen hatással van a program; megismerik önmagukat, a roma történelmet és kultúrát amely erősíti az identitásukat és önbizalmukat is. Mindemellett a nem roma társaikkal való munkájuk során a roma önkéntesek is megtanulják hogyan kell megbirkózni az előítéletekkel és hogyan reagáljanak kellemetlen szituációkban.

A megvilágosodás pillanata

Már kisgyerekként is gyűlölte a megkülönböztetést mivel első kézből kellett megtapasztalnia. Nem tudta elviselni az igazságtalanságot és a diszkriminációt akkor sem, ha mindezek mással történtek.
Roma származása miatt sokszor szembesült előítéletekkel és diszkriminációval. Kamaszként, az igazgatója azt mondta neki, hogy kiváló háziasszony lesz majd belőle. Az iskolai évei elején az osztálytársai zárták a szekrényeiket, hogy nehogy ellopjon valamit.

Bukkanók az úton

Gyakran ő sem tudta mit tegyen az ilyen helyzetekben, és leblokkolt. Az ilyen helyzetek után mindig nagyon rosszul érezte magát, főleg amiért „nem állt ki magáért”. Ilyenkor az első gondolata mindig az volt, hogy ezek a reakciók valójában nem őt célozzák, hanem a „cigányokat”. Aztán elszégyellte magát, amiért roma, bár ő nem tett semmi rosszat. Hosszú időre volt szüksége, mire rájött és megértette, hogy ez az érzés és reakció nem helyes, és nem is igaz az, amit mások gondolnak róla.

Hogyan maradt elkötelezett?

Amikor úgy érezte, hogy ki kell állnia nem csak magáért, de valaki másért is, valami megváltozott benne. Ez akkor történt, amikor egy osztálytárs azt mondta a fiának, hogy nem játszik vele, mert az anyja „cigány”. A roma fiatalokkal való munkája és a saját fiával való tapasztalatainak köszönhetően megtanulta, hogyan kell kezelni a gyakori előítéleteket és diszkriminációs eseteket.
Nemrégiben bement egy nagyon drága cipő üzletbe, mert beleszeretett az egyik cipőbe, és meg akarta venni. De nem szolgálták ki. Az eladók nem figyeltek rá, mintha ott sem lenne. A második alkalommal, amikor visszatért az üzletbe, hogy felpróbálja a cipőt, azt mondták neki megalázó módon, hogy a cipő nem áll rendelkezésre az ő méretében, bár az eladó nem is ellenőrizte. Nem akarta annyiban hagyni a dolgot, és visszament a boltba egy harmadik alkalommal is, de most a fiával együtt (aki nem néz ki romának). Azonnal segítőkész előadó lépett oda hozzájuk és biztosította számukra a cipőt felpróbálásra, de Szilvia csak azt mondta mosolyogva, hogy már nincs rá szükségük. Képesek voltak elengedni.

A szélsőségesség magyarázata egy 5 évesnek

Hogyha el kéne magyaráznia a szélsőségességet/rasszizmust egy 5 évesnek, ő azt mondaná, hogy az emberek és egyének iránti szeretet és tisztelet a legfontosabb, függetlenül faji, etnikai hovatartozásuktól és bőrszíntüktől. Nem tehetünk különbséget és különböztethetünk meg hátrányosan másokat ezen jellemzők alapján. Az ember személyisége és a természete a legfontosabb, és ezek nem a külső adottságoktól függenek. Személyiségeknek nincs bőrszíne.
Azok a nyilatkozatok amelyek mások ellen irányulnak, mások különbözőségét hangsúlyozzák ki etnikai, faji, nemi hovatartozás, bőrszín, vallás, szexuális irányultság, stb. alapján a szélsőséges gondolkodás jelei. Amíg másokat nem bánt, bármi kimondható. Egy olyan társadalmat kell kialakítanunk, amiben mindannyian békében élhetünk együtt.
Szilvia kiáll a megkülönböztetés ellen nem csak a munkahelyén, de a magánéletében is. Nem csak a romákért, de más hátrányos helyzetű csoportokért is felemeli a hangját. Az a küldetése, hogy megtanítsa a fiataloknak, hogy hogyan birkózzanak meg olyan helyzetekkel, amelyek során diszkrimináció vagy előítéletek célpontjává válnak. Alapvetően első generációs roma értelmiségi fiatalokkal dolgozik, akiknek a környezetében kevés roma van, így gyakran szembesülnek előítéletekkel. Fontos számukra, hogy beszélnek és gondolkodnak a témáról.

Néhány gondolat a bizonytalan aktivisták számára

A legfontosabb tanácsa az, hogy annak érdekében, hogy a hátrányos megkülönböztetés és az előítéletek sose válhassanak szokássá, az embereknek nem szabadna megszokniuk és elfogadni azokat. Ezek a dolgok nincsenek rendben és senkinek sem lehet elfogadnia, hogy céltáblává válik.
A második fő tanácsa, hogy inkább tegyél valamit a megkülönböztetés ellen, mint hogy csendben és hallgatólagosan elfogadd azt és passzív maradj. Legtöbbször még egy tökéletlen reakció is jobb, mint az ha egyáltalán nem reagálsz. Ugyanakkor, ne reagáls dühvel és haraggal. Gondold át az ilyen helyzeteket előre, és próbálj felkészülni arra, hogy hogyan tudod megcáfolni azokat, akik előítéletekkel és megkülönböztetéssel fordulnak feléd. Keress egy reakciót (megoldást), amitől jobban érzed magad, és ami segít, hogy emelt fővel távozhass. Nincs általános megoldás és jól bevált gyakorlat. Minden helyzet egyedi és a körülményektől függ. Azonban a humor gyakran jó eszköz, az ilyen jellegű helyzetek megoldására. Ha mindent komolyan és magadra veszel az nagyon lehangoló lehet.

Megfelelő válaszok kellemetlen helyzetekben

Amikor kiállsz valamiért, ami fontos neked, sebezhetővé válsz. Ugyanakkor erőssé is tesz. De gondosan meg kell fontolnod, hogy hogyan reagálj váratlan helyzetekben, amikor van esély arra, hogy a dolgok erőszakossá fordulnak. Ez különböző tényezőktől függ, mint például az elkövető(k) viselkedése, hogy hányan vannak, stb. Veszélyes lehet beleállni ilyen helyzetekbe. Viszont, valószínüleg nem sok értelme és hatása lenne. Mindig a személyes biztonságodra gondolj először és ne árts magadnak. Kockázatos helyzetekben, keress szövetségeseket és támogatást magad körül. De ne feledd, hogy fontos feltétele az aktivizmusnak, hogy legyen önbizalmad, és hogy rendben legyen az ember önmagával és az identitásával.

Tedd próbára a benned rejlő aktivistát!

A szélsőségesség elleni küzdelem a demokratikus alapelvekben és az elfogadás erejében való hittel kezdődik és azzal a szemlélettel, hogy jobb egy befogadó társadalomban élni. Ha te is hasonlóan gondolkodsz, és kiállsz az elveidért, akkor már sokat tettél ezekért az értékekért és szélsőségesség ellen. A fiatalok sokat (ha nem a legtöbbet) tehetnek a változásért!