Ismerd meg Szénási Szilviát!

Szilvia roma zenész családban született, így a magyar cigányzene mindig fontos volt neki. Egészen óvodás kora óta csellózott, és zenei tagozatos középiskolába járt. A zene iránti szeretete tette azzá, aki, és továbbra is fontos része az életének, annak ellenére, hogy más pályát választott.

Szilvia szociális munkásnak tanult az ELTE-n, Magyarország egyik legnagyobb egyetemén, és több mint tíz évig különböző szociális intézményekben dolgozott. Munkáját 2013-ban kezdte önkéntesként az Uccu Roma Informális Oktatási Alapítványnál, aminek 2016 óta az igazgatója. Az Uccu célja, hogy párbeszédet kezdeményezzen roma és nem roma fiatalok között a romákkal szembeni előítéletek leküzdéséért. Az alapkoncepció az, hogy a fiatalok első kézből tájékozódjanak a roma közösségről, egyenesen saját roma társaiktól. A megközelítés személyes élményekre és az önkéntesek személyiségére épül. Nyíltan beszélnek mindenféléről, megvitatják és cáfolják az előítéleteket, személyes kötődések és élmények kialakításával. Ugyanakkor a roma önkéntesekre is közvetlen hatással van a program; megismerik önmagukat, a roma történelmet és kultúrát, amely erősíti az identitásukat és önbizalmukat is. Mindemellett a nem roma társaikkal való munkájuk során a roma önkéntesek is megtanulják, hogyan kell megbirkózni az előítéletekkel, és hogyan reagáljanak kellemetlen szituációkban.

A megvilágosodás pillanata

Szilvia már kisgyerekként is gyűlölte a megkülönböztetést, mivel első kézből kellett megtapasztalnia. Nem tudta elviselni az igazságtalanságot és a diszkriminációt akkor sem, ha másra irányultak.

Roma származása miatt sokszor szembesült előítéletekkel és diszkriminációval. Kamaszként az igazgatója azt mondta neki, hogy kiváló háziasszony lesz majd belőle. Az iskolai évei elején az osztálytársai zárták a szekrényeiket, nehogy ő ellopjon valamit.

Bukkanók az úton

Gyakran ő sem tudta mit tegyen az ilyen helyzetekben, és leblokkolt. Mindig nagyon rosszul érezte magát a hasonló esetek után, főleg amiatt, hogy „nem állt ki magáért”. Ilyenkor az első gondolata mindig az volt, hogy ezek a reakciók valójában nem őt célozzák, hanem a „cigányokat”. Aztán elszégyellte magát, amiért roma, bár ő nem tett semmi rosszat. Hosszú időre volt szüksége, mire rájött és megértette, hogy ez az érzés és reakció nem helyes, és nem is igaz az, amit mások gondolnak róla.

Hogyan maradt elkötelezett?

Amikor rájött, hogy nemcsak magáért, de másokért is ki kell állnia, valami megváltozott benne. Ez akkor történt, amikor a fiának azt mondta egy osztálytársa, hogy nem játszik vele, mert az anyja „cigány”. A roma fiatalokkal való munkája és a fiával való tapasztalatai során megtanulta, hogyan kell kezelni a gyakori előítéleteket és diszkriminációs eseteket.

Nemrégiben bement egy nagyon drága cipőboltba, mert a kirakaton keresztül beleszeretett az egyik cipőbe, és meg akarta venni. Ám az üzletben nem szolgálták ki. Az eladók nem figyeltek rá, mintha ott sem lenne. A második alkalommal, amikor visszatért az üzletbe, hogy felpróbálja a cipőt, azt mondták neki, megalázó módon, hogy nincs a cipőből az ő méretében, bár meg sem nézték. Nem akarta annyiban hagyni a dolgot, és visszament a boltba egy harmadik alkalommal is, de most a fiával együtt (aki nem néz ki romának). Azonnal segítőkész eladó lépett oda hozzájuk, és kínálta a cipőt a megfelelő méretben. De Szilvia mosolyogva azt mondta, hogy már nem akarja megvenni. Képes volt elengedni.

A szélsőségesség magyarázata egy 5 évesnek

Ha egy 5 évesnek kellene elmagyaráznia a szélsőségesség/rasszizmus jelentését, azt hangsúlyozná, hogy az emberek iránti szeretet és tisztelet független a bőrszíntől, a faji vagy etnikai hovatartozástól. Nem tehetünk különbséget emberek között, és különböztethetünk meg hátrányosan senkit ezen jellemzők alapján. Az ember személyisége és a természete a legfontosabb, és ezek nem a külső adottságoktól függenek. A személyiségnek nincs bőrszíne.

Azok a nyilatkozatok, amelyek mások ellen irányulnak, mások különbözőségét hangsúlyozzák ki etnikai, faji, nemi hovatartozás, bőrszín, vallás, szexuális irányultság, stb. alapján, a szélsőséges gondolkodás jelei. Amíg a kijelentés másokat nem bánt, bármi kimondható. Egy olyan társadalmat kell kialakítanunk, amiben mindannyian békében élhetünk együtt.

Szilvia kiáll a megkülönböztetés ellen nemcsak a munkája során, de a magánéletében is. A romák mellett más hátrányos helyzetű csoportokért is felemeli a hangját. Az a küldetése, hogy megtanítsa a fiatalokat arra, hogyan birkózzanak meg olyan helyzetekkel, amikor diszkrimináció vagy előítéletek célpontjává válnak. Alapvetően első generációs roma értelmiségi fiatalokkal dolgozik, akiknek a környezetében kevés roma van, így gyakran szembesülnek előítéletekkel. Fontos számukra, hogy beszélnek és gondolkodnak a témáról.

Néhány gondolat a bizonytalan aktivisták számára

A legfontosabb tanácsa az, hogy ne szokjuk meg, és ne fogadjuk el a hátrányos megkülönböztetést, az előítéleteket, vagy azt, hogy mi vagy mások céltáblává válnak. Csak így előzhetjük meg, hogy ezek szokássá, a mindennapok részévé váljanak.

A második fő tanácsa, hogy inkább tegyél valamit a megkülönböztetés ellen, mint hogy csendben és hallgatólagosan elfogadd azt, és passzív maradj. Legtöbbször még egy esetlen reakció is jobb, mint ha egyáltalán nem reagálsz. De ne reagálj dühből vagy haraggal. Gondold át az ilyen helyzeteket előre, és próbálj felkészülni arra, hogyan tudod megcáfolni azokat, akik előítéletekkel és megkülönböztetéssel fordulnak feléd. Válassz olyan reakciót, amitől jobban érzed magad, és ami segít, hogy emelt fővel távozhass. Nincs általános megoldás és jól bevált gyakorlat. Minden helyzet egyedi, és a körülményektől függ. Azonban a humor gyakran segít ilyen helyzetekben is. Ha mindent komolyan és magadra veszel, az nagyon lehangoló lehet.

Megfelelő válaszok kellemetlen helyzetekben

Az aktivizmus fontos feltétele az önbizalom, hogy az ember rendben legyen önmagával és az identitásával. Amikor ugyanis kiállsz valamiért, ami fontos neked, sebezhetővé válsz. Ugyanakkor a kiállás erőssé is tesz. De alaposan át kell gondolnod, hogyan reagálj váratlan helyzetekben, amikor esélyes, hogy elfajulnak a dolgok. Több mindentől függ, hogy miként alakul a szitu: például az elkövető(k) viselkedésétől, létszámától stb. Nemcsak veszélyes lehet beleállni ilyen helyzetekbe, de nagy eséllyel hatása és értelme sincs sok. Mindig a személyes biztonságodra gondolj először, és ne árts magadnak. Kockázatos helyzetekben keress szövetségeseket és támogatókat magad körül.

Tedd próbára a benned rejlő aktivistát!

A szélsőségesség elleni küzdelem a demokratikus alapelvekben és az elfogadás erejében való hittel kezdődik, és azzal a szemlélettel, hogy jobb egy befogadó társadalomban élni. Ha te is hasonlóan gondolkodsz, és kiállsz az elveidért, akkor már sokat tettél ezekért az értékekért és a szélsőségesség ellen. A fiatalok sokat tehetnek a változásért – talán ők tehetik a legtöbbet!