Ismerd meg Silvia Burceát!

Silvia a Bukaresti Egyetemen szerezte BA fokozatát politikatudományból, MA fokozatát pedig a nemek közötti egyenlőség és közpolitika témában. 2013-ban, miután teljesítette egyéves gyakornoki programját az ActiveWatchnál, belekóstolt az aktivizmusba és csatlakozott a Partnership Center for Equality („Partnerség Központ az Egyenlőségért”) nevű bukaresti civil szervezethez, melynek célja a nemek közötti egyenlőtlenséggel szembeni küzdelem. Jelenleg a romániai Save the Children („Mentsük meg a gyermekeket”) nevű szervezet egy projektjén dolgozik, melynek fókuszában a hátrányos helyzetű térségekben élő nők állnak, akiknek egészségügyi és szociális gondozásra van szükségük.

A megvilágosodás pillanata

Silviának már kora gyermekkorában feltűnt, hogy másként bánnak a fiúkkal és a lányokkal még a játszótéren is, ahol ő is szeretett volna focizni – ami ugye a fiúk sportja. Ahogyan felnőtt, megértette, hogy a nemi szerepek még ennél is szigorúbbak. Bár nem feltétlenül értette például a „feminizmus” vagy a „nemi szerepek” kifejezéseket, nagyon is foglalkoztatta a tartós nemi egyenlőtlenség kérdése. Az aktivizmuson keresztül tudott fellépni azért, amiben hitt, és ez segítette abban, hogy a tanulmányait konkrét cselekvések szolgálatába állítsa a társadalmi igazságosság melletti és a nőkkel szembeni diszkrimináció elleni harcban.

Az első győzelem

Silvia apró sikernek él meg minden olyan találkozást, amelynek hatására szegénységben élő lánygyermekek ráébrednek jogaikra és igényeikre, anélkül, hogy ettől bűnösnek éreznék magukat, vagy hasonló negatív érzéseket élnének meg. Hosszas győzködés és diplomáciai érzék kell hozzá, hogy a szegény hátterű lányok minimális szinten elkezdjék érvényesíteni jogaikat.

Bukkanók az úton

Általánosságban véve Silvia meglehetősen frusztrálónak tartja, amiért a feminizmust még a nemi egyenlőség támogatói is gyakran tévesen értelmezik vagy akár vállalhatatlannak tartják. Felfoghatatlan számára, hogy miért értékelik egyesek a feminizmust radikális mozgalomként.

Hogyan maradt elkötelezett?

Bár Silvia munkája rendkívül sok időt és erőforrást igényel, pozitív és reális a hozzáállása, hiszen „Róma sem egy nap alatt épült”. Minél inkább elmélyül azokban a kihívásokban, amelyekkel a sérülékeny csoportok nap mint nap szembesülnek, annál jobban értékeli az apróbb sikereket.

A diszkrimináció magyarázata egy 5 évesnek

A diszkrimináció az, amikor nem engednek be a játszótérre pusztán azért, mert egyesek szerint nem vagy elég menő, hogy csatlakozz hozzájuk, például a bőrszíned miatt, vagy amiatt, ahogyan beszélsz.

Néhány gondolat a bizonytalan aktivisták számára

Fontos, hogy egy aktivista legyen tisztában azzal, hogy a változások apránként történnek. Ne törjön túl magas célokra, inkább hozzon létre olyan hálózatokat, amelyek hasonló értékeket valló és érdeklődésű emberekből állnak. Ez arra is alkalmas, hogy a világhálón szélsőségek elleni narratívát hozhassunk létre.
Jó lenne, ha a leendő aktivisták és civil szakemberek átgondolnák a saját hozzáállásukat és beszédmódjukat, amely esetenként elitistának vagy szűklátókörűnek tűnik. Előfordulhat ugyanis, hogy a radikalizálódás valamilyen félreértés eredményeképpen jön létre.

Megfelelő válaszok kellemetlen helyzetekben

Amikor radikális nézetekkel és hozzáállással szállunk szemben, tudnunk kell, hogy aknamezőn járunk. Semmi esély, vagy legalábbis kevés esély arra, hogy pusztán azzal változást érjünk el mások fejében és lelkében, ha rájuk próbáljuk erőltetni azt, ami szerintünk tisztességes és etikus. Biztosítsuk, hogy a párbeszéd civilizált maradjon, amennyire lehet, és vonuljunk vissza, ha nincs helye további vitának. Semmilyen körülmények között menjünk bele durvaságokba, és ne viszonozzuk az udvariatlanságot.

Tedd próbára a benned rejlő aktivistát!

Silvia szerint a középiskolások azzal tudják leginkább fejleszteni magukat és védettségüket a szélsőségességgel és radikalizmussal szemben, ha önkéntes munkát végezve kiállnak valamely társadalmi ügy érdekében. Ha erről már lemaradtunk, a későbbiek során is lehet még javítani a helyzeten. Még a fiatal, aktív munkavállalók is felajánlhatják idejük egy részét és szakértelmüket egy olyan civil szervezetnek, amelyik számukra fontos célt szolgál.