Toma nem tud egy konkrét pillanatot felidézni, amit az első győzelmének időpontjának tart. Van egy lassú, de emelkedő tendencia azon progresszív közösség mozgósításában, amely osztja a multikulturalizmus értékeit. Ez már számottevő politikai változásokat hozott. Romániában a gyűlöletbeszédet jelentősen ellensúlyozza egy, a diszkrimináció ellen küzdő egységes közösség.

Meglepetésként érte őt a kudarc egy olyan tréning során, amelyet olyan tanárok közösségének tartott, akikről azt hitte, hogy hasonló értékeket vallanak, mint ő. Azzal kellett szembesülnie, hogy ebben a körben a romaellenes és homofób hozzáállások domináltak. Megértette, hogy ez annak következménye, hogy Romániában teljesen hiányoznak a kirekesztés-ellenes speciális tréningek. Ez olyasvalami, amit fontosnak érez, hogy a jövőben jobban működjön: a tanítók tanítása.

Toma meggyőződése, hogy nem csak a pillanatnyi sikerélményekért kell küzdeni, hanem ehelyett folyamatosan fenntartott aktivitásra van szükség az intoleranciával szembeni harcban. Az interkulturalizmus értékeinek sikeres védelme egy állandó gerillaháborút igényel, nincs idő hátradőlni. Az ügy elhagyása egyet jelent a gyűlöletnek szóló meghívással.

Hiszi, hogy egy ötévesnek Jane Elliott „kék szemek, barna szemek” című kísérlete (https://www.youtube.com/watch?v=oGvoXeXCoUY) révén magyarázhatjuk el a legjobban a rasszizmust és a szélsőségességet. Ez verhetetlen és ennek bármilyen feldolgozása nagy valószínűséggel sikeres lesz.

A felnőttek számára a szerepjáték különösen erőteljes eszköz. Mindig jó, ha ki tudunk találni egy módot arra, hogy az, akit egy adott helyzetben meg szeretnénk győzni, úgy érezhesse magát, mint a szélsőségesség áldozata. Például annak érdekében, hogy meggyőzze a románokat, hogy hagyjanak fel a magyarok iránt táplált idegengyűlölő érzéseikkel, mindig konkrét tapasztalatokra szokott utalni, amellyel az ukrajnai román kisebbség szembesült a saját kulturális és politikai jogaik kivívása érdekében végzett tevékenysége során. Ahogy a hallgatóságot elönti a büszkeség az ukrajnai román aktivisták által elvégzett munka iránt, Toma rámutat a hasonlóságokra ezen tevékenység és a között, amelyet a magyar kisebbség végez Romániában. Végül is, ha az egyiket helyénvalónak gondoljuk, akkor a másik is az, ugye?
Úgy érzi, az aktivista lét nem befolyásolja a személyes életét. Végül is a családja minden tagja már egy kirekesztés-ellenes aktivista vagy hamarosan az lesz.

Ha meg kellene fogalmaznia, hogy mire van szükség, amikor az ember megpróbálja felvenni a harcot a szélsőségesség és a radikalizáció ellen, úgy Toma a nyugalmat, a kitartást és az emberek iránti tiszteletet említené. A kemény munka eredményei sokszor csak sok évvel később válnak láthatóvá, és ezért az aktivisták időnként elveszíthetik a reményt. A rugalmasság segíthet nekik abban, hogy ezen az úton tudjanak maradni. De az embernek biztos tudással kell rendelkeznie a témáról, amelyről beszél. És kell a humor. A humor sok mindenre képes.

Mircea úgy látja, hogy ha az intolerancia nyílt megnyilvánulásával kerül szembe az ember, akkor az a legjobb reakció, ha elkerüli a közvetlen konfrontációt és ehelyett egy tágabb teret biztosít arra, hogy a vele szemben álló ember lehiggadjon és képessé váljon az észérvek befogadására. Az átkeretezés kulcsfontosságú.
Ha támadás alá kerül, az aktivistának képesnek kell lennie megfelelően értékelni a helyzetet. Amennyiben a helyzet valós veszélyt jelent, úgy természetesen a megfelelő hatóságoktól kell segítséget kérni (legyen az a rendőrség, a diszkrimináció-ellenes hatóság vagy egy iskolaigazgató.) Mindemellett folyamatosan fejben kell tartanunk, hogy az aktivistáknak mindig tiszteletben kell tartaniuk az emberi jogokat, és azokkal összhangban kell cselekedniük. Így a szólásszabadság korlátozásáért csak akkor folyamodjunk, amikor az arányban áll az agresszor cselekedetével. És nyilvánvalóan soha nem szabad gyűlölködő hangot megütnünk, még akkor sem, ha a sötét erők vesznek célba minket.

Függetlenül az életkortól, tapasztalattól vagy attól, hogy valaki épp mennyire elfoglalt, ha gyűlöletnek vagyunk tanúi, arra mindig reagálnunk kell. Jelentsük a Facebookon vagy bármelyik közösségimédia felületen, ahol ilyennel találkozunk. Beszéljünk a közeli hozzátartozóinkkal! Legyünk empatikusak. És legyünk erősek, tartsuk meg ellenállóképességünket!