Ismerd meg Lucian Dunăreanu-t!

Lucian Dunareanu

Lucian Dunăreanu 2002-ben kezdte meg az aktivista munkáját. A szülővárosában, Kolozsvárott nem létezett LMBTQ-jogi szervezet. Mindent a semmiből kellett felépítenie, mindenféle problémára megoldást találnia, mint például az LMBTQ-közösségen belüli bizalom hiánya vagy a helyi hatóságok erőteljes ellenállása a változásoknak.
Előretekerve 17 évet, Lucian korábbi informális, LMBTQ-aktivista csoportja szilárd szervezetté alakult. Három alkalommal is ők szervezték a kolozsvári Pride-ot (a legutolsón több mint 3500 résztvevő volt jelen), tizennégy alkalommal pedig a Gay Movie Nights fesztivált, és még tucatnyi más projektet és kampányt is végigvittek annak érdekében, hogy Kolozsvár még LMBTQ-barátabb várossá váljon.

A megvilágosodás pillanata

Lucian számára akkor telt be a pohár, mikor a családja agresszívan elutasította a szexuális irányultsága miatt, amit a zsaroló barátjától tudtak meg. Sok évbe telt, mire a családja újra kapcsolatba lépett vele.

Az első győzelem

Ettől az élménytől kezdve, hosszú utat tett meg. Tavaly, a harmadik kolozsvári Pride során a színpadon állt, és több mint három ezer ember előtt elmondta azt, amit korábban már sokszor mondott az LMBTQ-közösségek találkozóin: “ITT VAGYUNK’. Aktivista karrierjének legérzelmesebb élménye az volt, amikor látta, hogy az emberek büszkék a szexuális irányultságukra, és nem félnek tudatni másokkal, hogy különböznek egymástól; mikor látta az LMBTQ-közösség sok-sok támogatóját; és a családokat, akik támogatják az LMBTQ-rokonaikat. Soha nem volt ennyire büszke.

Bukkanók az úton

De ez nem volt könnyű. Több tucatnyi rossz viccnek volt kitéve, és 25 hivatalos kérelmet kellett benyújtania, mielőtt a kolozsvári Pride-ot engedélyezték. Kitartása révén legyőzte ezeket az akadályokat. De a reflektorfény hatással van a magánéletére; családot szeretne alapítani, ám a potenciális partnerei ódzkodnak attól, hogy vele mutatkozzanak, mert sokan még nem állnak készen arra, hogy előbújjanak.

Hogyan maradt elkötelezett?

Amikor a stressz eluralkodik rajta, Lucian az LMBTQ-közösségben elért eredményeire gondol, amellyel látható haladásokat ért el. Számára ez segít megbirkózni mindennel és folytatni az LMBTQ-jogokért vívott harcot.

A szélsőségesség magyarázata egy 5 évesnek

Lucian szerint a rasszizmus magyarázata nem olyan nehéz. Ha megkísérelné megmagyarázni azt egy ötéves gyerekeknek, egy játék segítségével tenné: ráébresztené a gyerekeket, hogy milyen jó barátai egymásnak és mégis mennyire különböznek egymástól. Megpróbálná bennük tudatosítani a barátság és a szeretet erejét. Aztán megkérdezné tőlük, vajon igazságos lenne-e, ha néhányuk, például a szőkék, bizonyos játékokkal nem játszhatnának.

Néhány gondolat a bizonytalan aktivisták számára

Lucian úgy véli, hogy ha ki akarsz állni a diszkrimináció ellen, akkor meg kell értened a megkülönböztetett emberek igényeit. Csak így leszel képes arra, hogy érezd, milyen érzés a diszkrimináltak cipőjében járni. De mindig szenvedélyesnek kell maradnod és igaznak kell lenned önmagadhoz, mindemellett pedig ne számíts gyors eredményekre. A kitartás kulcsfontosságú.

Megfelelő válaszok kellemetlen helyzetekben

Stratégiaként Lucian úgy véli, hogy a szélsőséges gondolatokkal való szembesítés nem egy jó ötlet. Ez csak tovább radikalizálná a személyt. A legjobb megoldás az lenne, ha megpróbálnánk új keretet adni a vitának. Egyik barátjának esete a következő: miután kiderült, hogy meleg, a szülők arra kényszerítették, hogy ne hagyja el a házat, és imádkozzon Istenhez, hogy az megváltoztassa. A barát aztán szeretett volna felkeresni egy pszichológust, a szülei egyetértettek vele. Végül a pszichológus tanácsára beszélt a szüleivel, és meggyőzte őket, hogy fogadják el olyannak, amilyen.