Loredana életében az egyik legjelentősebb pillanat az volt, amikor nem sokkal az érettségi után megkereste az egykori általános iskolája. Egykori tanárai azt szerették volna, hogy tanítson romani nyelvet a diákjaik számára. A következő 12 évben, Loredana örlődött a szegregált iskola valóságában, ahol mindent megtett, hogy inspirálja roma diákjait, hogy ne hagyják abba a tanulást, és büszkék legyenek a saját identitásukra.
Egy másik személyes és szakmai győzelme az volt, amikor közösségi szervezetének a menedzselését átadta a szervezet első programjábn résztvevő fiataloknak. Nagyon büszke, amikor látja, hogy azok a roma fiatalok, akiknek ő volt a mentora, most tudósok és szakemberek, akik elkötelezettek a romák életkörülményeinek és identitásának fejlesztése mellett.

Loredana Mihály rengeteg időt és energiát szentelt sok éven keresztül arra, hogy a helyi önkormányzatokat és iskolákat rábírja, hogy a roma gyerekek számára is biztosítani kell a hozzáférést az oktatáshoz. Éveken keresztül küzdött az érintett helyi szereplők előítéleteivel és ellenállásával a roma tanulók felvételével kapcsolatban. Sok nehézséget követően most már minden iskola Nagybányában (kezdve az óvodától a középiskoláig) lehetőséget biztosít roma diákok számára. A 80%-os részvételi aránnyal, azok a gyerekek, akiket eredetileg elutasítottak az iskolák, bebizonyították, hogy minden velük kapcsolatos sztereotípia egyszerűen csak rosszindulatú volt.

A diszkriminációt nagyon nehéz elmagyarázni, de be lehet mutatni. Az egyik programja során Jane Elliot „kék szem, barna szem” nevű kísérletének egyik adaptációját használja. Az ő kis kísérlete során Loredana csak a kék szemű diákoknak ad kekszet és a többieket figyelmen kívül hagyja. Bár ez egy bosszantó kísérlet, a célja az, hogy bemutassa, milyen mérgező a megkülönböztető bánásmód csupán néhány olyan jellemző alapján, amelyet senki sem tud befolyásolni vagy meghatározni.

Az emberi jogok egyetemesek, és mindenkinek tisztában kellene lennie ezzel a ténnyel. Nem feltétlenül kell harcossá, egy főállású aktivistává válni. Néha csak tudatában lenni és tiszteletben tartani az emberi jogokat a legemberibb dolog amit tehetünk.

Loredana azt javasolja, hogy az emberi jogokat támogató és védelmező aktivistáknak képesnek kell lenniük szembeszállni ideákkal és küönböző racionális vagy jogi kérdésekkel. A rossz elképzeléseket és negatív sztereotípiákat nehéz lebontani, mivel egy nagyon hosszú folyamatot igényel az emberek hozzáállásának megváltoztatása. Az aktivistáknak dolga, hogy lebontsák, nem pedig táplálják, az előítéleteket, és ezt csak alternatív narratívák és tényszerű érvelés használatával érhetik el.