Ismerd meg Wagner Jánost!

Eredeti szakmáját tekintve Wágner János informatikus, de tanult szociológiát és közösségfejlesztést is. Jelenleg a roma integráció területén dolgozik a Partners Hungary Alapítvány mentoraként és trénereként. A munkája mind a prevenció, mind a megoldáskeresés területét lefedi. Attól különleges, amit csinál, hogy az alapítványa nemcsak elvi tanácsokat osztogat konfliktusokkal terhelt területeken, hanem inkább megpróbál helyzetre szabott megoldásokat keresni, melyek minden érintettet figyelembe vesznek.

Az első győzelem

Nem tudja felidézni első győzelmét, de minden egyes projektre és képzésre úgy tekint, mint győzelemre, hiszen ezek embereket kapcsolnak össze. Hihetetlen érzés, amikor a képzésein a résztvevők elkezdenek más szemmel tekinteni a többi emberre. Ez nem könnyű, és nem is mindig történik meg. Az egyik leggyakrabban hallott rasszista védekezés az „Én nem vagyok rasszista, de…” Nehéz jó érveket találni, ha az emberek nem tekintik nézeteiket rasszistának, pedig ezek az előítéletek automatikusan jönnek ki belőlük. De végső soron ez mégsem annyira fontos. Az igazán lelkes aktivisták világosan látják, hogy ettől az attitűdtől, illetve az előítéletektől teljesen megszabadulni szinte lehetetlen. Inkább az a hasznos, ha praktikus kérdésekre koncentrálunk, és azt tartjuk szem előtt, hogyan lehet a közösség életét a jövőben jobbá tenni.

Bukkanók az úton

János a sikertelenséget úgy fogja fel, mint még meg nem valósult győzelmet. Jól tudja, hogy ez is, az is része a történetnek. Ha időt és energiát áldozunk egy ügyre, akkor jellemzően sikert érünk el. Így válik a közösség új nézetekre nyitottá, és ez vezet a konfliktusok megoldásához.

Hogyan maradt elkötelezett?

Jánost pontosan ez motiválja: pozitív tapasztalatok érik azokkal az emberekkel kapcsolatban, akikkel a szervezete dolgozik. Amikor nehézségekkel szembesül, akár reménytelen vagy ellentmondásos helyzetekkel, arra gondol, hogyan segíthetne megoldást találni, hogyan tehetné jobbá mások életét azzal, amit alapítványa kínálhat.

A szélsőségesség magyarázata egy 5 évesnek

János szerint nem kell a rasszizmust vagy szélsőségességet elmagyarázni a gyerekeknek, mert ők egész másként gondolkodnak, mint a felnőttek. Őket nem érdeklik a különbségek, nem figyelnek rájuk. A nagyobbaknak azonban hasznos, ha elmagyarázzuk azokat a társadalmi működéseket, melyek a rasszista attitűd kialakulásában és népszerűsítésében szerepet játszanak. Senki sem születik rasszistának. Az emberek tanulják ezeket az attitűdöket: mások kirekesztését; különösen, ha az ember nehéz helyzetben van, nagyon könnyű mást okolni a nehézségekért. De hosszú távon ez nem tesz jót a társadalomnak.
Mindannyian előítéletek nélkül születünk, a gyerekek a szüleiktől, tanáraiktól, vagy később a médiából tanulják az előítéletességet. A társadalom nyomására gondolják azt, hogy hatalmas különbségek vannak az emberek között, és egyesek kevesebbet érnek, mint mások, vagy akár ők maguk. Hogy hogyan nevelnek valakit, az különösen fontos tényező. Aki olyan családban nő fel, ahol a tolerancia, a sokféleség és az elfogadás érték, annak teljesen természetes lesz ezt a mintát követni.

Néhány gondolat a bizonytalan aktivisták számára

János szerint, ha a szélsőségekkel szeretnénk felvenni a harcot, a saját tapasztalataink megosztásával tudunk a legerőteljesebben hatni másokra. Ha azt látod, hogy valakit bántanak vagy megaláznak, át kell gondolnod: miért történhetett, mik az okai, elfogadhatónak tartod-e. Végül: mit tehetnél, hogy jobban megértsd, mi történt. Az empátia kulcsfontosságú. Próbáld meg elképzelni, hogyan érezheti magát a másik abban a helyzetben.
A fiatalok ritkán osztják meg problémáikat a szüleikkel vagy a tanáraikkal. Inkább egymáshoz fordulnak, barátaikhoz vagy osztálytársaikhoz. Minél kisebb a korkülönbség, annál könnyebben fogadják el egymás tanácsait. Ha meg akarjuk változtatni valakinek az attitűdjét, a legjobb, ha egy kortársát bevonjuk, valakit, aki egy nyelvet beszél vele. A kortársakat kell megfelelő eszközökkel és tudással támogatni.

Tedd próbára a benned rejlő aktivistát!

A fiataloknak tudniuk kell, hogy gyakran nem szükséges túl nagy energiabefektetés ahhoz, hogy egy kicsit megváltoztassák a világot. Ha mások olyan graffitivel szelfiznek, amelyik megaláz egy kisebbségi csoportot, akkor csak el kell határolódnod tőlük, vagy megmondanod, hogy szerinted ez nem vicces. Fontos, hogy tisztában legyél a véleményeddel, és hogy ellenállj a kortársak nyomásának. Ha úgy látod, hogy a barátaid olyan útra léptek, amivel nem értesz már egyet, próbálj olyanokkal kapcsolatot kialakítani, akik hozzád hasonlóan gondolkodnak.
Első pillantásra úgy tűnhet, hogy menőség egy szélsőséges csoport tagjának lenni. Épp ezért fontos, hogy olyan baráti kapcsolataid legyenek, akikkel meg tudod beszélni ezeket a problémákat, ahol el tudtok gondolkodni az okokról, sőt, talán még tenni is tudtok az ellen, ha egyik barátotokat egyre jobban befolyásolja valamilyen szélsőséges eszme.