Mikor az útját szegélyező győzelmekre gondol, eszébe jut a “Soha Többet” számára írt első cikke – akkor úgy hitte, hogy éppen megmenti a világot. Továbbá, a 2012-es labdarúgó Európa-bajnokság is egy nagy és fontos esemény volt, mert Lengyelországban ekkor beszédtémává vált a radicalizáció megelőzése és az az ellen folytatott harc. Szívesen emlékszik továbbá arra is, amikor a lengyel Woodstock Fesztiválon színpadra állt egy anti-rasszista üzenettel. Természetesen, az Institute of Social Safety (IBS) létrehozása is meghatározó pillanat volt – ez volt az „ő gyermeke”, mely hozzájárult a radikalizáció narratívájának és megközelítésének megváltoztatásához. De mindent összevetve, azt tartja a legnagyobb sikerének, hogy több mint 20 éve ezzel foglalkozik.

Az IBS-t sokszor támadták a szélsőségesség elleni tevékenysége miatt, amit, bár sokan kudarcként fognának fel, szerinte siker, hiszen a a támadásokon mindig felülkerekedtek. A szélsőségesség elleni munka rendkívül stresszes. Hatalmas teher van az olyan szervezetek vállán, melyek a radikalizáció és az erőszakos szélsőségességek ellen küzdenek. Úgy véli, hogy azok, akik azt gondolják ezekkel a problémákkal foglalkozni könnyű, egyenes úton haladnak a kiégés felé. A stressz szerves része ennek a munkának, és meg kell tanulni kezelni. Ennek érdekében szórakoztató módokat keres a lazításra, átmeneti elvonulásra. Imád főzni és szeret zenék létrehozásában is segédkezni.

Stressz ide vagy oda, úgy gondolja, hogy amit ő és az aktivista társai csinálnak, az fontos és hasznos. Lengyelországban ugyanis nem sok ember van, aki kompetens módon tud küzdeni a radikalizáció és a szélsőségesség ellen. És Jacek úgy véli, hogy erre szükség lenne, mert közvetlen hatással van a lengyel emberek biztonságára és arra is ahogyan élnek. Ez a legnagyobb motivációja – „Törődöm a biztonsággal, ez ilyen egyszerű.” Ugyanennyire motiválják az emberek is, akikkel együtt dolgozik és akikkel a munkája során találkozik. Ha nem lennének ezek az emberek, akkor most nem csinálná azt, amit csinál. Egyedül nem mész sokra.

Ha el kellene magyaráznia egy 5 évesnek, mivel foglalkozik, azt mondaná, hogy vannak rossz, gonosz emberek a világon, akik fenyegetik a mindennapi biztonságunkat. Nagyon gyakran találnak túl egyszerű válaszokat bonyolult kérdésekre, és már-már túl egyszerű módon magyarázzák meg a világot. Őket is befolyásolják mások, akik csak becsapják őket. „Megpróbáljuk megállítani ezeket a rossz embereket, mindent megteszünk annak érdekében, hogy a gonosz nézeteik ne kerekedjenek felül, annak érdekében, hogy biztonságban érezhessük magunkat a mindennapi életünkben. Szeretem azt hinni, hogy a szélsőségek elleni harc a gonosz elleni harc is egyben.”

Noha békés vs. gonosz helyzetre egyszerűsíthető, Jacek tisztában van azzal, hogy mennyire összetett, hosszú és sokrétű a radikalizáció folyamata, és ezt akarja megismertetni barátaival is. A szélsőségessé válás olyan folyamat, amelynek során egy egyén vagy embercsoport a terrorizmus felé halad, ideológiai és erőszakos retorikákat és narratívákat alkalmaz, majd magát az erőszakot is. Szélsőségessé válnak a véleményükben és cselekedeteikben is egyaránt. Ennek a folyamatnak számos fontos aspektusa van, mind a jelenség, mind annak megelőzése és leküzdése szempontjából. Például úgy véli, hogy a radikalizáció megvitatásakor a nyilvánvaló terror és a gyűlöletbeszéd mellett a következőket kell figyelembe venni: online és offline toborzás, hamis hírek és propaganda, manipuláció, szimbólumok és ruházat, popkultúra, börtönök és labdarúgó-stadionok, mint toborzási helyek, stb. Mikor a megelőzésre és a ellensúlyozásra gondolunk, minél több szereplőt és más aspektusokat is be kell vonnunk: a rendőrséget, az ügyészséget, az önkormányzatokat, a szociális és utcai dolgozókat, börtönöket, oktatást és megelőzést stb. Ha csupán egy meghatározásra akarjuk leszűkíteni a szélsőségességet, az korlátozhatja gondolkodásunkat ebben az összetett témában.

Ha valaki, aki a rosszul reagál a szélsőségesség elleni fellépésre, Jacek javaslata: ne félj és ne add fel, próbálj ki sok különböző megoldást és megközelítést!
1. Légy bátor! A bátorság kulcsfontosságú.
2. Légy konzisztens abban, amit a szélsőségesség elleni fellépés során csinálsz! Még akkor is, ha tetteidet nem is támasztja alá szakértői tudás, ha következetes vagy, az számít és akár hatékony is lehet.
3. Használj erőszakmentes kommunikációt és készségeket a párbeszédben, de vedd figyelembe a „nem platform” szabályát is – ne vegyél részt párbeszédben vagy vitában olyan emberekkel, akik tudatosan megsértik a törvényeket és népszerűsítik az illegális tartalmakat (vagy szélsőséges tartalmakat).
4. Tudj meg többet a szélsőségessé válás folyamatáról és a szemben álló szélsőséges csoportokról. Hivatkozz a törvényre, amennyire csak lehetséges, fordítsd ezt előnyödre és vondd felelősségre az embereket, ha megsértik a törvényt.
5. Próbálj meg szövetségeseket találni a közeli környezetedben, közösségben – találj embereket, akik segíthetnek és támogathatnak téged, mint például szakértőket vagy más embereket. Építs ki egy széles körű támogatási hálózatot a hasonló gondolkodású emberekkel, és ösztönözz más embereket is arra, hogy csatlakozzanak hozzád és segítsenek neked – a fellépésed vagy a kezdeményezésed bármely szakaszában.

A radikalizáció elleni küzdelemben Jacek határozottan úgy véli, hogy a legfontosabb a reagálás; reagálni kell a szélsőségesség bármilyen jelére. Azt tanácsolja a középiskoláknak, hogy ne hagyják szó nélkül az internetes gyűlöletbeszédet, és ne engedjék, hogy bárki online toborozzon, egy szélsőséges csoport vagy mozgalom számára; figyeljenek az esetleges online terjedő szélsőséges propagandára és erőszakos narratívákra. Szervezhetnek kampányt vagy akciót az iskolákban vagy közösségükben a radikalizáció megvitatására. Egy tanárnak azt mondaná, hogy fontos figyelni az esetleges szélsőséges szimbólumokat vagy ruházatot az iskolában és a diákok által használt nyelvet. Taníthatnak a totalitárius rendszerek fenyegetéseiről és következményeiről, az álhírekről és a propaganda mechanizmusairól is.