Ismerd meg Adrian Szelmenczit
Adrian Szelmenczi több mint tizenöt éve aktívan küzd a kisebbségek, azon belül pedig kiemelten a magyar kisebbség jogaiért Romániában. A civil szervezetben folytatott aktív munkája mellett Adrian elhivatott tudományos kutató is. Jelenleg arra vonatkozó kutatást folytat, hogy Románia mennyire teljesíti a Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló Keretegyezmény előírásait.
A megvilágosodás pillanata
Adrian román édesanyja és magyar édesapja révén vegyes családban nőtt fel, és a kétnyelvűség gyermekkorától kezdve természetes állapot volt számára. Ám bekerülvén az iskolarendszerbe elkezdte különbözőnek érezni magát, legfőképp azért, mert az őt körülvevő közegben elterjedtek voltak a romániai magyarokkal kapcsolatos sztereotípiák és előítéletek. Miután egy ponton jobban kezdett odafigyelni erre, feltűnt neki, hogy az idegengyűlölő gondolkodás és a diszkriminatív retorika nagyon is mindennapos a román társadalomban. Például tízévesen nem értette, hogy egyik tanára miért nyilvánítja ellentmondást nem tűrő jelleggel a magyarokat a románok legnagyobb elnyomóinak, miért állítja be őket veszélyként a román nemzet biztonságára. Minél inkább ki volt téve Adrian ennek a gyűlöletteli légkörnek és a „bozgor” címkének (egy negatív tartalmú román kifejezés, ami „ország nélküli embert” jelent), annál inkább kezdte szégyellni a saját identitását is. Végül saját elhatározásból még a családtagjaival is csak románul kezdett el beszélni. E fenyegető légkör ellenére Adrian elmondása szerint sosem érzett félelmet magyar származása miatt, a magyar közösséghez tartozó sok más emberrel ellentétben. Idővel majdnem el is felejtett magyarul, de amint ráébredt, hogy fel kell vállalnia identitását és ki kell állnia Románia összes elnyomott kisebbségéért, beleértve a magyarokat is, ezen döntését később felülbírálta.
Az első győzelem
Tíz évvel ezelőtt Adrian hivatalos panaszt nyújtott be egy országos tévécsatorna ellen, amely megszólalási lehetőséget adott Románia egyik legszélsőségesebb, nacionalista és idegengyűlölő politikusának, aki magyarellenes kirohanásokra használta ezt a fórumot. Ez volt az első alkalom, amikor Adrian tesztelte a román hatóságokat és a diszkriminációellenes szabályozást. Ekkor a Nemzeti Audiovizuális Tanács megbüntette a tévécsatornát az idegengyűlölő üzenetek terjesztéséért. Ez egy hosszú út kezdetét is jelentette egyben, mivel Adrian idővel egyre gyorsabbá vált az ilyen eseteknek a megfelelő hatóságokhoz történő jelentésében.
Bukkanók az úton
Adriannak olykor nehezére esik fenntartani az egyensúlyt munkája érzelmi és racionális vetületei között. Saját bevallása szerint megeshet, hogy néha elragadják az érzelmek, különösen akkor, amikor a gyűlölködő és kirekesztő üzenetek túl intenzívek. Ezekben a pillanatokban inkább szeretne racionális maradni, és negatív érzéseit bombabiztos hivatalos panasz formájába önteni, amelyek semmiképp nem maradnak következmények nélkül az elkövetőkre nézve.
A szélsőségesség magyarázata egy 5 évesnek
Arra a kérdésre, hogy hogyan magyarázná el a kirekesztés fogalmát egy ötévesnek, Adrian azt válaszolta, hogy senkivel sem lenne szabad máshogy bánni vagy alsóbb rendűként tekinteni bizonyos veleszületett tulajdonsága miatt.
A szélsőségesség magyarázata a család és a barátok számára
Adriannak sok emléke van olyan helyzetekről, amikor barátainak kellett elmagyaráznia, hogy Románia nem csak az „ő országuk” és nem ők vannak hivatva eldönteni, hogy hogyan és hol kellene élni a magyaroknak. Ez a fajta nacionalista narratíva a szélsőséges nézetek társadalmi elfogadottságát erősíti és szembemegy a demokratikus együttélés alapvető elveivel.
Egy nyughatatlan aktivista vallomásai
Adrian meglátása szerint erkölcsi kötelessége fellépni Románia nemzeti kisebbségeinek védelmében, ez része ama folyamatnak, amelynek révén saját identitását megerősíti. Azért is teljes mértékig elkötelezett az aktivistaa tevékenysége iránt, hogy a jövőben senkinek ne kelljen szégyellnie magát vagy támadások célpontjává válnia pusztán azért, mert „másként” vagy „idegenként” tekintenek rájuk.
Néhány gondolat a bizonytalan aktivistáknak
Adrian szerint bárki, aki azt gondolja, hogy ő maga soha nem válhat a szélsőségesség vagy radikalizmus áldozatává, az téved. Minden egyes ember az élete bármely pontján egy kisebbségi csoportban találhatja magát, mindnyájan bármely pillanatban diszkrimináció áldozatai vagy gyűlöletbeszéd célpontjaivá válhatunk. Az ilyen helyzetek elkerülésének legjobb módja az, hogy még a kialakulásuk folyamata közben felvesszük a harcot ezen jelenséggel szemben és meg is előzzük a jövőbelieket.
Megfelelő válaszok kellemetlen helyzetekben
Adrian meglehetősen nyugodt, amikor a szélsőségesek és radikálisok esetleges visszavágásairól kérdezik. Úgy látja, hogy ha valamelyik cselekedete választ indukált a radikálisok részéről, akkor jól végezte a dolgát.
Tedd próbára a benned rejlő aktivistát!
Ha természetednél fogva zavar, amikor szemtanúja leszel annak, hogy valaki mással rosszat tesznek, akkor neked való lehet az aktivista munka. Ha pedig egy kisebbséghez tartozol, vagy netán szélsőséges és diszkriminatív cselekmények célpontja vagy, akkor még inkább tanácsos, hogy állj ki és aktívan védd meg a jogaidat és az identitásodat. Adrian szerint számos igen szükséges és értékes formája van az NGO szektorban való ténykedésnek az önkéntes munkával kezdve odáig, hogy valaki tudatos civilként lép fel és megköveteli a nemzeti hatóságoktól, hogy tisztességesen végezzék a munkájukat a diszkrimináció elleni harcban, annak megfékezésében. Az is nagyon fontos, hogy segítséget és mentorálást kérjünk a civil szervezetektől. Ők jelen vannak, elérhetők és készen állnak segíteni.